2010. október 3., vasárnap

Vályogépítési módok és szerkezeti megoldások

Bevezetés
A vályog-, a kő- és a faépítészet szinte egyidős az emberiséggel. A XX. század robbanásszerű
ipari és technológiai fejlődése (acél-, beton-, üveg- és műanyagszerkezetek) egy történelmi
pillanatra háttérbe szorították a természetes anyagokat, azonban az energiahiány, az
újrafelhasználás lehetősége és a környezetszennyezés problémái következtében újból és újból
a természetes anyagok nyújtotta lehetőségekhez kell visszanyúlni úgy, hogy közben ne tegyük
tönkre környezetünket. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor erdőinket, hegyeinket kímélni
kell, tehát a kővel és a fával takarékosan kell bánni. Így szinte az egyetlen ésszerűnek tűnő
megoldás a vályog felhasználása, amely ma még szinte korlátlan mennyiségben található a
földkéreg felső néhány méterében. Ezért célszerű a feledés homályába merülő régi
technológiákat feleleveníteni és a modern technika adta lehetőségeknek megfelelően
korszerűsíteni azokat, mivel a jövő építőinek vályogból, ill. némi fából és kőből kell korszerű,
komfortos lakó és egyéb rendeltetésű épületeket kialakítani.
Vályogépítési technológiák
Három fő vályogtechnológiai irányt különböztetünk meg. A beton építéstechnológiákhoz
hasonló elnevezésekkel élve:
- monolit építéstechnológiát: csömöszölt (vagy vert) vályogfalas és a rakott falas
- előregyártott építéstechnológiát: vályogtéglás vagy vályogblokkos
- merevbetétes építéstechnológiát: favázas vályogépítést.
Fentieken kívül még számos technológia, ill. ezen eljárások változatai ismertek, de ebben a
tanulmányban - a terjedelemre való tekintettel - csak az első két lehetőséggel foglalkozom.
Természetesen valamennyi technológiának megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezek
ismeretében lehet dönteni egy-egy eljárás mellett.
Monolit építéstechnológiák
Vert falas építés
Vert fal készítése esetén a földnedves(*) vályogot rétegenként (20-40 cm) lapátoljuk a
zsaluzatba és erősen bedöngöljük. Vertfalhoz az a vályog megfelelő, amely:
- nem tartalmaz rothadó, szerves anyagot,
- 30 mm-nél nagyobb követ vagy kavicsot,
- zsugorodása maximum εzs = 3%
A vert fal szükséges - ezt a technológiát kicsit költségessé tevő - kelléke a zsaluzat. A
hagyományos zsaluzat helyett célszerű kúszózsaluzatot alkalmazni (1. ábra).
1

1. ábra: csömöszölt (vert) vályogfalas építési mód
Rakott falas építési mód
A rakott fal építés szalma és vályog váltakozó egymásra helyezésével történik. Alapanyaga
szerves anyagtól mentes 25 mm-nél nem nagyobb átmérőjű kő v. kavicstartalmú
középkövér(*) agyag lehet. Falrakáskor kb. 10 cm vastag vályogot, majd a fal síkjára
merőlegesen 5-8 cm vastagon szalmát terítünk. Minden réteggel körbe megyünk, így
egyenletesen növekszik az épületfal a kívánt magasságig. A falat hagyjuk kiszáradni, majd azt
éles ásóval, zsinór mentén síkra faragjuk (2. ábra)[1].
2. ábra: rakott falas építési mód
Előregyártott (vályogtéglás v. blokkos) építési mód
A vert vagy rakott falas technológia során sok vizet viszünk be a szerkezetbe. Ennek
következtében a fal nehezebben szárad ki, nagyobb az ülepedése, ill. a zsugorodása.
Jóval kevesebb víz kerül a falazatba, ha olyan, már kiszáradt anyagot építünk be, amelyben a
zsugorodás nagy része már lejátszódott. Előregyártott elemekkel (vályogtéglával v.
blokkokkal) a falépítés a megszokott, mindenki által ismert technológiával készülhet.
Természetesen ennek az eljárásnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezek a
következők:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése