2009. szeptember 6., vasárnap

Szabadtéri tűzhelyek


Ez főként a hétvégi telkeken gyakori építmény. Némelyik ugyan inkább csak afféle nyitott tűzrakóhely, terméskövekkel, téglákkal körülvéve, ám baráti összejöveteleken, vendéglátások alkalmával még ezek is jó hangulatot tudnak teremteni. Az ízesebb sültek készítéséhez azonban igényesebb tűzhelyek szükségesek, rostéllyal és faszéntartó tálcával felszerelve (37). Kőből, téglából betonelemekből, sőt akár zsaluzott betonból is kialakíthatók. A városi családi házak kertjeiben viszont újabban a hordozható tűzhely és az egyéb kellékek elhelyezésére szolgáló pultszerű építményt (38) szokás már építeni, amelyekhez a már előbb említett anyagok bármelyike is megfelel. Helyüket azonban jól kell kiválasztani, mert az esetleg hirtelen feltámadó szél miatt veszélyessé is válhatnak a nyitott tűzhelyek. Telepítésekor a szélárnyékos hely a legmegfelelőbb, s ha ilyen nincs a kertünkben, akkor feltétlenül vegyük figyelembe az uralkodó szél irányát, és a kiválasztott nyílt területen ennek figyelembevételével "tájoljuk be" az építményt. A sütéshez szükséges tűz eleinte kellemetlen füsttel is jár, amitől így könnyen megszabadulhatunk. Ez különösen az alacsony falazattal körülvett, vagy a talajba süllyesztetten kialakított tűzrakó helyeknél lényeges szempont. A faszenes kerti tűzhelyeknél ez kevésbé fontos, hiszen a tűztér többnyire két-három oldalról védett a légáramlatok tekintetében, de ezeknél sem kellemes, ha a pernyét, parázsló zsarátnokot a szél a szakácsra fújja. Az ilyen tűzhelyeket lehetőleg szilárd burkolatú talajra építsük fel, mert ennek a tisztántartása könnyebb. A tűzhelyek alakja igen változatos lehet, s nem egyszer a felépítésükhöz szükséges anyag mennyisége is befolyásolhatja, hogy az valójában milyen és mekkora lesz. Az egyszerűbbek csak három oldalról falazattal körül vett faszéntartó tálcából és a fölé helyezett sütőrostélyból állnak, a terjedelmesebbek meg ehhez épített ülőrészekkel, a tálaláshoz szükséges szélesebb fedőlapos koszorúval ellátottak (39). Kürtős grillsütőt is építhetünk, ha a tűztér fölé gúla-szerűen szűkülő, fémlemezből hajlított füstterelőt szerelünk (40). A lekerekített formájú darabokra való tekintettel az ilyen rusztikus tűzhelyeket gázbeton blokkokból is megépíthetjük, amelyeket köztudottan könnyű alakra munkálni, viszont a tűzterüket ajánlatos samott téglákkal kibélelni.
Az egyszerűbb, és főleg kisebb szabadtéri tűzhelyeket akár a terasz egyik szélvédett sarkában is felhúzhatjuk. A rostélyhoz és az építéséhez használt anyag méreteihez igazodva rakjuk ki a helyét (41), majd habarcsba ágyazva, soronként vízmérték szerint beállítva húzzuk fel a tűzhely falát (42). A sarkokon szigorúan kötésbe rakott falazatot rögvest fugázzuk is ki (43), majd oldalanként két-két keresztbe rakott falazóelemmel alakítsuk ki a szenestálca és a rostély konzoljait. A falazat függőlegességét még frissiben ellenőrizzük (44), mert az esetleges korrekciókat most még könnyen elvégezhetjük. A fugákat simítsuk el, majd a habarcs megszilárdulása és a szenestálca valamint a rostély helyére illesztése után más dolgunk nincs vele, mint használni.
Amennyiben pedig téglákból szeretnénk a hordozható kerti tűzhelyünknek oszlopos asztalt (45) készíteni, akkor annak a rakodólapját zsaluzva, s a téglasorok közé betonozott 5 mm vastag acélhuzalokkal megerősítve alakítsuk ki (46). A téglákat 15 mm-es közökkel rakjuk egymás mellé, közéjük helyezzünk 10x15 mm-es, viasszal bevont távtartó léceket, majd fogjuk körbe zsalukerettel. A keret 20 mm-rel magasabb legyen a tégláknál. A téglák közeit öntsük ki betonhabarccsal, majd a hosszanti sorok közé nyomjunk be méretre vágott 5 m-es acélhuzalokat. A téglákat végül teljesen simítsuk be betonnal, s egy léc élével húzzuk le a felesleges anyagot. A megkötött, betonnal összefogott lapot ezt követően fordítsuk meg, a távtartó léceket vegyük ki a téglák közül, majd fugázzuk ki a téglák közeit. Az így kialakított rakodólapot már az előzőleg falazással kialakított oszlopra helyezhetjük, közepére felhúzhatjuk az oszloprészt is. A felső raklapot is az előzők szerint készítsük el, majd ezt is betonhabarccsal rögzítsük a középső oszlop tetejére. Az építményt az alkalmi hússütésen kívül asztalként, virágállványként is használhatjuk, de lapjának a szélére ne helyezzünk túlságosan nehéz virágcserepeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése